Nemcsak nyáron lehetnek csodás, forró pillanatok

Talán sosem fejtjük meg, de az is lehet, hogy nem értenünk, hanem éreznünk kell. A táj ugyanaz, ahogyan az utca, a környék is, ugyanazok az emberek vagyunk, mégis más minden. Mintha két külön világ lenne! Pár hónapja nyári ruhában futottunk a buszhoz, rohantunk munkába, most pedig a szekrényből a garbót vesszük ki.

A nyár szinte összes pillanata lelki töltődésünkről szól, a hangos nevetésekről, gondtalanságról, határtalan boldogság habzsolásról. Minden napsugár megsimogatott minket, mi pedig egy-egy mosollyal köszöntük meg melegét. Most viszont ősz van, és az augusztusi emlékek kopni látszanak, szinte el sem hisszük, hogy nemrég még kánikula tombolt.

Nyáron ezer okot találtunk arra, hogy sétálni, kirándulni induljunk, most viszont befelé vágyunk. Hűvös lesz, a világ harsánysága csitulni kezd, a fények tompulnak, a lámpa többet ég, mint kint a Nap. Kétszer is meggondoljuk, érdemes-e útnak indulnunk, és amellett keresünk indokokat, miért maradjunk otthon. Hirtelen hátat fordítunk az ablaknak, mely nyáron oly érdekesnek mutatta a kinti világot, és gondolatban listát készítünk lakásunk előnyeiről. Emlékeket idézünk a kényelmes kanapénkkal kapcsolatban, ami egy puha takaróval fantasztikus kuckóhellyé válik. A kisasztalkánkra pillantva pedig eszünkbe jut, milyen régóta szeretnénk elolvasni azt a bizonyos könyvet. Végre kiderülhetne, hogy nemcsak a borítója szép, hanem a történet is. Felfedezhetjük a benti világot. Azt, amelyiket mi teremtünk.

Eszünkbe jut, hogy láttunk egy cuki videót egy dekorációról, amit mi is elkészíthetnénk, hiszen alig pár dolog kell csak hozzá. A konyhába menet pedig sietőssé válnak lépéseink, mert minél hamarabb oda akarunk érni. Forró csokira vágyunk, lelkünk repesni kezd, eszünkbe jut, hogy mindig összekentük magunkat gyermekkorunkban, mert alig tudtuk kivárni, hogy szürcsölgethessük. Mindig forró volt. Mi pedig újra és újra rácsodálkoztunk erre!

A csoki kiszakít minket térből és időből, nem foglalkozunk a „muszáj” dolgokkal, de biztosak leszünk abban, hogy bármire képesek vagyunk! Hirtelen kreatívak, határozottak vagyunk, mintha a csoki nem csak kellemes ízével varázsolt volna el minket, de valami pluszt is adott volna. Szupererőt, mely abból fakad, hogy megálltunk és magunkra figyeltünk. Nem kell mindig rohanni, mert csodás pillanatokról maradunk le. Na, jó, egy dolog kivétel, amikor a forró csoki italporhoz sietünk, mert az nem várhat! Sohasem!